3.Bejegyzés:Félelem

 Idegesen löktem neki a falnak egy harmadikos fiút közben megragadtam az egyenruháját két kézzel.

  -Te meg mi a jó francot csinálsz...?!-ordítottam le dühösen de a fiú csak dadogott.

  -V-V-Véletlen volt...N-Nem direkt csináltam....-kezdett sápadni az arca az ijedségtől.

  -Persze...-villantottam egy ideges mosolyt és az átáztatott egyenruha felsőmre mutattam.A hátunk mögött a suttogások közül csak az vettem ki hogy "Újabb balhé..." vagy "Nem tanulnak a hibáikból..".

 Az egész abból robbant ki hogy leöntött valamiféle üdítővel...Én pedig csak jót állok magamért...Vigyázott volna jobban...Én ezt tanácslom....

  A gyerek már reszketett a következményektől,hogy talán megütöm.Az arcomról nem lehetett letörölni azt az ideges vigyorgás félét.A diákok kb 5 méterre álltak tőlünk,teljes biztonságban a kirohanásom elől.Óvatosan körülnéztem.Nincs aki megállítson.Most végre szabad vagyok egy pillanatra.

 Lassan emelni kezdtem az öklöm mire a fiú még jobban kétségbe esett.Nem nagyon hatott meg a segítségért könyörgő tekintete.Nem is fog...Ha azokat nem hatotta meg aki ilyenbe helyzetbe hoztak,akkor engem se fog...

 Már lendítettem az öklöm mikor valaki megfogta a csuklóm.Végig ment a remegés az egész testemen.Lassan kiült a döbbentség az arcomra.Ijedt lassúsággal odafordultam,mire még jobban elkerekedett a szemem.Ugyan az a tiszta,ég kék színű tekintet...

 Pedig biztosra hittem,hogy nem fog senki sem megállítani...Nem állt volna semmi se az utamba....De megint...Megint ugyan az a borzongató érzés amit itt a mellkasomban érzek.

  -Gyere...-szólalt meg alig halhatóan,majd a csuklómnál fogva kihúzott az ebédlő területéről.Mindenki hitetlenkedve nézett utánunk.Megértem őket....Még én se hiszem el ezt...
 Már megint...Megint megfogja a csuklómat és megpróbál visszahúzni a következmények elől...Én pedig hagyom...De miért is?Mit teszem ezt?Miért hagyom hogy irányítson?

 Végi vitt egy folyosón,majd a sarkánál megálltunk.Szembe fordult velem majd megszólalt.

  -Mid ázott át...?

  -Csak a felsőm...A garbó nem,de van ingem amit felvehetek....-néztem félre morogva.Ezért rángatott el idáig? És nem verhettem meg az a hülye gyereket...? Még is mit képzelhet magáról....?!

  -Ennek örülök...-mosolyodott el alig láthatóan.-Létszíves,ne kezd balhét...Nem akarom hogy rosszul jöjj ki belőle...-éreztem,hogy kezdek egyre idegesebb lenni.

  -Chhh...Nem kell nekem senki,hogy fölöslegesen aggódjon értem...-morogtam fogcsikorgatva miközben a fülem mögé tereltem egy rakoncátlan vörös hajtincset.-Megtudom védeni magam....

  -Én abban annyira nem lennék biztos....-mosolyog rám.-Akkor öltözz át...Mert a végén megesznek a darazsak...-indult vissza az ebédlőhöz.Csak értetlenül néztem utána.Hogy érti,hogy nem biztos benne...?Nem hisz nekem...? Akkor forduljon fel majd rohadjon ketté aztán keresztbe...

 Egy gyors ruhaváltás után,felszenvedtem magam a tetőre az ebédemmel együtt.Szerencsére nem volt senki a tetőn így nyugisan leültem a fal tövébe és ebédelni kezdtem.Miközben a rizsgombócomat ettem elkezdtem kémlelni a bárány felhőket.Kicsi koromban mindig szerettem nézni az eget és a felhőket.Kisállatokat néztem ki belőle és egyéb alakokat mint például szívecskéket.Most is kiláttam egy-két szív formájú felhőt és abban gyönyörködtem.

 De ahogy egyre jobban elmerültem a felhők látványában kezdtem elálmosodni majd minden lassan elsötétül.De mielőtt elaludtam volna éreztem,ahogy elkezdtem oldalra hajtani a fejem valami megállította.Olyan kellemes illata volt arra emlékszem...De sosem gondoltam volna hogy valakinek a vállára hajtom a fejem....

 Arra lettem figyelmes,hogy az én szuszogásom kívül másét is hallom.Tényleg....Már nincs szünet...? Mondjuk nem is nagyon érdekel...Kényelmes ez így....És olyan kellemes illata van a mellettem lévőnek....

 Elkezdtem fészkelődni majd jobban hozzábújtam a mellettem lévőhöz.De várjunk csak...Ki a faszon alszok???!!!!

 A kérdésre azonnal kipattant a szemem és a mellettem lévőnek szenteltem.Még a szívverésem is megállt egy pillanatra.Tetsu aludt mellettem nyugalmasan,az én fejemnek dőlve.Az ő szuszogását hallottam....És az illata....

 De én valahogy mindig elrontom a pillanatokat pipacs fejel ugrottam fel de azonnal orra estem.A cirkuszomra,az eddig mellettem alvó Kuroko is felébred.Csak úgy nézett rám mint boci az új kapura.Az arca enyhén pirult volt de nem tudom,hogy a zavarában pirult el vagy már eddig is ilyen volt.De valamiért nem ezen ragadt meg a szemem mert inkább arra koncentráltam hogy eltakarjam a rákvörös pofimat. 

 Álmosan megdörzsölte a szemét majd ártatlanul pislogott rám.

  -Valami baj van Yui...?

  -Szerintem te s tudod....-meresztettem rá a szemem a összehúzott térdem mögül.-Mit kerestél itt...?

  -Mikor becsöngettek keresni kezdtelek,hogy hol lehetsz...Gondoltam, itt szoktál lenn a tetőn így az első utam idevezetett...Csak nem gondoltam hogy aludsz...-mosolyodott el halványan.-És olyan aranyosan aludtál hogy nem mertelek felébreszteni...-éreztem hogy az arcom egyszínűvé válik a hajammal.Ami már tényleg élénk vörös...

 Tetsuya csak elkuncogtam magát miközben felállt a faltól és elém lépett majd a kezét nyújtotta.

  -Gyere...Egy perc és kicsengetnek...-mosolygott le rám de én mindig csak döbbenten néztem a fiúra.Miért viselkedik ennyire természetesen..? Miért mosolyog rám ilyen boldogan..?

 Esetlenül megfogtam a kezét mire gyorsan felhúzott a földről.Még mindig zavarban voltam az egésztől így nem mertem ránézni.Ő mindig csak mosolygott majd mikor elengedte a kezem rögtön megszólalt csengő.Lassan leindultunk a lépcsőn de én előre sietem.

  -Mielőtt valaki rosszra gondolna....-intettem egyet hátra majd lefordultam a folyosón egyenesen a női mosdó felé majd berúgva az ajtót beléptem.Hallottam,hogy Kurokot számon kérik,hogy hol lehetett.Én csak sóhajtottam egyet de nem fordultam feléjük.Rögtön a csap felé vettem az irányt,majd megengedve a vizet arcot kezdtem mosni.A cseppek lassan végig folytak az arcomon ahogy a tükörbe néztem.Éreztem hogy megremegek a saját tükörképemtől.Újra az a védtelen,őszinte és naiv lányt láttam meg a tükörben akit már az hittem,hogy rég lezártam....Erősen megszorítottam az öklömet.Mi hozza ki ő a védtelen énemet? Miért pont ő?

 Éreztem,hogy a torkomon mintha egy hatalmas gombóc akadt volna meg.Sírhatnékom támadt ugyan úgy mint tegnap...Nem sírhatok...Ilyen hülyeség miatt nem...

 A tornateremből már mindenki kivonult.Csak én maradtam még el a kosárlabdát hordásában.Mikor már az utolsó darabot is visszavittem a helyére egy megkönnyebbült sóhaj szaladt ki a számon.Végre....Vége már mára.

 Lassan megindultam,kifelé a tortaterem bejáratán,és mikor kiléptem valaki felkapott és az ingemnél fogva a falnak nyomott.A fejemet fájlaltam miközben valaki a képembe tolakodott.

  -Miért kell bántani a gyengébbeket?-üvöltött az arcomba,ha jól ismertem föl,egy harmadikos.És nem is egy.

 Jobban körülnéztem.Akit majdnem elvertem is itt volt a barátaival együtt.Hárman lehettek.Vérbosszú mi...?

  -Védje meg magát...-néztem rá unottan a fiúra.De az egy kicsit sem zavart,hogy a földtől fél méterre tartott.Áhh dehogy....

 A fiúk kezdtek egyre jobban idegesebbek lenni.

  -Mit képzelsz magadról te ócska ribanc?-rivallt rám az másik harmadikos aki az "áldozat" mellett állt.

  -Chh....Gondolkozzatok már....-gúnyosabbra helyeztem a hanglejtésem.-Ilyen viselkedéssel mondhatom hogy több férfiasság van bennem mint mindhármótokban....Megkockáztatom...-morogtam.

 A fiú még magasabbra tartott amitől már kezdtem hiányolni a szilárd földet.

  -Meg járod te utolsó...-kezdett bele átkozódásba de valami megzavarta.Valaki elkezdte bökdösni a vállát.

  -Szépen kérlek,enged el Yuit...-nézett rá szúrósan Tetsu a fiúra.Csak döbbenten néztem le rá fentről.Ők csak döbbenten pislogtak majd hirtelen ijedten felordítottak.

  -Ez meg honnan jött?!-néztek egymásra majd susmogni kezdtek.Én csak idegesen feszengettem a gyerek karját hogy engedjen el,majd Kuroko is segített.csak ők ezt nem hagyták mikor már átbújtam a nagy darab harmadikos alatt.

 Futni kezdtem,hogy mihamarabb haza menjek.De valami gúnyos röhögés hallottam mögülem.

  -Nem hagytál el valamit...?-nyomták a falhoz Tetsut.Idegesen néztem feléjük majd megindultam.

  -Azonnal engedjétek el!-ordítottam rájuk dühösen és már ökölbe szorult a kezem.Tetsuya csak ijedten nézett felém.

  -Fuss el...-szólalt meg nehézkesen,mert nem tudott normálisan beszélni ahogy lassan hozzápréselik a falhoz.Nem tudtam,hogy mit tegyek.Ha most itt hagyom,megverhetik...Ha odamegyek akkor meg mindkettőnket elintézik...De a helyzet döntött helyettem...

  -A franc fog itt hagyni téged!-rivalltam rá idegesen majd közelebb léptem.A fiúk csak röhögtek.

  -Nézzétek csak meg....A kis Hirounak kedvence lett...Vagy ő lett a kiskutya?-röhögtek fel újra és újra.Csak csikorgatni tudtam a fogam.-Minden bizonnyal ő a kis kedvenc..Szó nélkül tűrte hogy elvigye a gazdája a helyszínről....

  -Kussoljatok el!-ordítottam rájuk dühösen majd nekirontottam a legnagyobbnak,aki egyben tartotta Kurokot.Arébb tudtam úgy lökni,hogy Tetsu el tudjon futni majd szikrázó tekintettel néztem szembe az óriással.Ő csak komoran meresztette rám a szemét,úgy tűnt mintha gondolkozna.Nem értettem hogy miért csinálhatja ezt mire észbe kaptam hogy nem vagyunk egyedül.A tornateremnél pár kosaras állt és nézte a mi kis cirkuszunkat,készen állva hogy véget vessenek.Hyuga és Kagami is közöttük volt.

 Hirtelen megmozdult az egyik.Egy nagyon magas,izmos világos barna hajú fiú.Lassan felénk tartott,a maga komótos járásában,majd megállt mellettem és ráhelyezte a kezét a fejem.Le voltam döbbenve.Nem amiatt hogy most mit keres a keze a fejemen.Hanem az,hogy hatalmas lapát keze volt.De rémisztően. 

 Mosolyogva lepillantott rám majd az előttem álló három fiúra.

  -Szerintem most menjetek el...A barátaimnak nem nagyon tetszett hogy bántál a csapattársukkal és a leányzóval....-mutat hátra a kosaras csapat felé.A fiúk vették az adást és olyan gyorsan,ahogy csak lehet,leléptek.

 Fáradtan sóhajtottam egyet.Azt hittem,hogy tényleg megvernek bennünket...Esküszöm...

  -Köszönöm...-eset ki a számon szégyenlősen majd rögtön félre néztem.

  -Ohhh....Semmiség,apróság..-mosolyodott el szélesen de én a névre nem tudtam hogy mit reagáljak,csak pislogtam.

  -Hagyjad...-néz le rám a szemüveges.-Kiyoshi vérbeli idióta...-köszörülte meg a torkát Hyuga

  -Naaa...Hyuga...-néz rá nevetve a fiúra ha jól hallottam,Kiyoshi.Hát...Nem is tudom....Lehet,hogy Hyugának a mondani valójában van egy is igazság. 

 Ez követe egy kisebb vita közöttük,ami alatt kibújtam Kiyoshi keze alól majd Tetsuhoz fordultam.

  -Minden rendben...?-kérdeztem unottan.Ő csak meglepődve nézett rám majd elmosolyodott.

  -Igen...És ahogy látom,neked sincs semmi bajod...

  -Aha...-morogtam fáradtan.Én abban nem vagyok százszázalékos...-Én haza indulok...Minden rendbe lesz veletek...?

  -Igen...-válaszolt Kagami Kuroko helyett.Már inkább nem szóltam semmit,hanem intettem egyet és megindultam,egyenesen ki az iskolából.Csak eddig tudtam visszatartani a lábam remegését.Rögtön megkapaszkodtam a kerítésben.

 Bazdmeg...Hogy tudtad ezt megtenni velem...?!